Kasza Béla: Ha piros a hajnal
Kiüresült álmok
megölelnek némán,
száraz az aortám,
megfagyott a vénám.
Verstelen dalokkal
betakarom szívem,
ördög lesi vágyam,
nem lesz soha hívem.
Imába fordulok,
ne sírjak egyedül,
kóbor tücsök megszán,
vigasztal hegedűn.
Felvidítja lelkem,
nekem ennyi elég,
jó gondolat ébred,
hófehér szenvedély.
Megtartom magamat
madarak daláért,
nem nyitom ki számat,
csak holnapért s máért.
Káromkodás kínja
nem lesz a kenyerem,
ha piros a hajnal,
ölel mint szerelem.
