Kasza Béla: Ha velem jössz
Fenyők között szép szabadság,
nem szorítnak börtönfalak.
Örök vágyak, nehéz ágak
hónak fehérsége alatt.
Téli való, mozdulatlan,
uraság a hideg benne.
Belefagyott a szél szíve
a végtelen, tiszta csendbe.
Elindulok. Felsír a hó,
bár léptem szelíd, biztató.
Ünnep üzen, isten-szelíd,
semmi sincs, mi elkeserít.
Csupán árvaságom kiált,
csókod enyhítene hiányt.
Ha velem jössz, én helytállok,
és egész emberré válok.
