Kasza Béla: Hadd kopogjon
Sokat vesztettem réven és vámon,
csók helyett sírás görbül a számon.
Ráült az idő fáradt nyakamra,
senki sem figyel tiszta szavamra.
Fejem egészen porig emelem,
madárszót hallok, fényes kegyelem.
Ingemben most is gyermeki kebel,
kopog a halál, de nem érdekel.
