Kasza Béla: Hadd muzsikáljon a lélegzet
Ülök egy Galamb-szigeti jó padon,
most érkeztem, nem olyan régen.
Sosem fáradt szívem a szépnek adom,
sirály kiált a mólóvégen.
Krisztus lábainál pecálnak éppen,
lanyha, víg szél a nyakamba búj;
másfél felhő napfényt tompít az égen,
édes egy élmény, vadonatúj.
Naponta fürdetnék ezer emléket,
begyűjtenék hozzá még ezret;
tisztára ölelnék zöldet és kéket,
hadd muzsikáljon a lélegzet.
