Kasza Béla: Hajadban a záporillat
A zivatar, mert izgatottan leste,
meglátta az örömet,
ahogy csókoltam öledet az este.
Szívdobogásod hajnalban is
a tenyerembe veszem,
s nem lehet, hogy az elmúlt
órák édessége s e szerelmes,
nemes jelen,
mint a fürge perc elillan,
legyen végtelen,
benne a csók sokasodó.
Mosolyodban fogad villan,
hajadban a záporillat oly jó.
1989.
