Kasza Béla: Hajnal és hajnali gondolat
A hajnalt vásott szelek csipkedik fel,
harmatcseppeket könnyezve ébred,
félálmában fordul egyet az ég
és kiborítja a páraszín-kéket.
Csókkereső dallal szólal az első rigó,
fák válnak láthatóvá levélszéltől repedésig,
odú mélyén mókus várja a reggelt,
ami pár perc s már itt van, nem is késik.
Fények szelíd simítása, ártatlan vadvirágok
néma illata vágyakat mozdít meg,
naponta szül reményt, dédelgetett álmot,
s kelti életre ősi vérben, szent tudatban,
lehajtott főben a szabadságot.
