Kasza Béla: Hajnali csendben
Lehet üde május, lehet zord január,
lehetnek őszi vagy vér-nyári fények.
Vannak, akik gyengébbek, rosszabbak nálam,
akár verselnek, akár csupán élnek.
De mégis kirakat, ámulat mindenük,
sorsuk bravózás, elismerés, nagy taps.
Én nem tolakodom, meghúzom magam,
nem figyelnek rám, szürkeségben hagynak.
De ha kél a hajnal, bíbora az enyém.
Ilyenkor legyen, hogy végleg kihűlök.
Magasztos pillanat, könnycsepp gerlék szemén.
Szél ölelte csendben megdicsőülök.
