Kasza Béla: Hajnali tánc
Madárcsőrös muzsika szól,
nap vöröslik, szép kerek,
patak partján öreg nyárfa
álmaiból ébredez.
Magához tér, kinyújtózik,
zöld köntösét megrázza,
jólesően beleremeg
száz levele, hat ága.
Vágya mégis csupán ábránd,
hogyha józan nem remél.
Könnyre fakad, de hát sírni
ki látott már jegenyét?
Eső hozza az italát,
ebből lesz a kábulat,
fájó szívén, szép szemein
erőt vesz az ámulat.
Fehér bőrű karcsú nyírfa,
csók-szikrázó hajadon,
szél-suhanó, hűs táncot lejt
harmat ízű hajnalon.
