Kasza Béla: Hajnallesőben
Gyermeki a szívem, talán ez nem szégyen,
tekintetem fénye a hajnali égen.
Könnyedség ringat el, béke-szívű szép kéj,
meglesem a csodát, a nap ébredését.
Harmatot lehelő vörös-édes íve
megmutatja magát nekem, aki híve
vagyok a szépségnek, az ilyen csodának.
Emiatt születnek bennem tiszta vágyak.
Ezen vágyak újból hajnalt lesni hívnak,
hogy Istenről s a többi szerelemről írjak,
mert róluk szól minden időtlen pillanat.
Bámuló gyermeked öleld át, pitymallat!
hogy Istenről s a többi szerelemről írjak,
mert róluk szól minden időtlen pillanat.
Bámuló gyermeked öleld át, pitymallat!
