Kasza Béla: Hajnaltól hajnalig
A pirosló hajnal ráköszön a mára,
a nap felől tekint az ébredő tájra.
Amikor a jókedve egyre fényesebb,
akkor már utódja, a reggel integet.
A reggelt elnyeli a szigorú idő,
most a délelőtt az újabb csecsemő.
Később a csúcsait döngeti a fényár,
igencsak dőzsöl a nappal úgy déltájt.
A ráérős délután hosszan időzik,
mígnem az alkony és az este legyőzik.
Az este ölébe hatol az éjszaka,
sokáig már csak a sötétnek van szava.
Fekete a világ, uralja az éjjel,
hatalmát élvezi csöndes, konok kéjjel.
Hosszú órák után mégis veszti fejét,
kél a hajnal s újból átveszi a helyét.
