Kasza Béla: Haláp
Kőigényes álmok
bazaltot, ha nyernek,
méltóságos hegyek
halottként hevernek.
Így jártál te is,
fenséges Haláp,
szél vitte szíved
fájdalmas jaját.
Haláp, ó, Haláp,
kiáltok nagyot,
az maradt belőled,
mit a bányász hagyott.
Évszakok zuhognak
millió sebedre,
gyönyörű vagy mégis,
ölelj a kebledre!
