Kasza Béla: Halványkék mámorban
Nem fárad a kakukk, egyem meg a lelkét,
kiabál biztató, reggeli szerencsét.
Kiáltozz, barátom, hisz ez már szerencse,
te vagy a teremtés egyik apró kincse!
Kakukkszavas dalban nyílt az első katáng,
kék szemmel körülnéz, ez hát az én hazám.
Szirmai olyanok, mint harmatos álom,
megdobban a szívem, szerelemre vágyom.
Szeressen ábrándos, holdillatú kebel,
reszkető leányöl, ha szívéig emel,
legtisztább mosolyok, ölelgető karok!
Halványkék mámorban repülni akarok!
