Kasza Béla: Harmóniát követve
Sétálok a fák közt, madaras e világ,
jobbra is, balra is nyílik egy-egy virág.
Nekem való hely ez, álmodom a valót,
kék az ég, üdvözlöm, mondok csendes hahót.
Napsütéses reggel, már nagyon hiányzott,
bársony bor a béke, félelmeim távol.
Amire most vágyom, érzem, itt megkapom,
tágasra tárom ki bús lélek-ablakom.
Ez máris boldogság érzékeny szívemnek,
dobog, dolgozik, hogy testemben a nedvek
szállítsák a jó hírt: nem tör le már bánat.
Azaz tartsam kéznél ünnepi ruhámat.
Ágat nyújt egy faroncs, ez baráti keze,
azt mondja, maradjak, törődjek ővele.
Ígérem, jövök majd, beszélgetünk sokat
s dédelgetünk születő, áldott álmokat.
Ez szinte katarzis, bizony, szép életem,
mostantól túllátok árnyékon, fényeken.
Nincs okom panaszra, az se baj, ha mégis.
Harmóniát követve eljutok az égig.
