Kasza Béla: Hegyek között Istent láttam
Ha hirtelen meghalnék,
sosem tudná meg senki,
mennyire tudtam volna
szívemből szeretni.
Azt se, milyen jó vagyok,
vagy milyen jó lehetnék,
hogy testvérré fogadtak
álmodó jegenyék.
Az se derülne ki soha,
lesik szavam cinegék,
csontom, húsom bár megszakadt,
lelkem gyógyult, szívem ép.
Hegyek között Istent láttam,
szellő-lombú haja volt.
Alázatom elé borult,
szíve felé araszolt.
