Kasza Béla: Helyre tesz a szél
Imádatom végtelen,
fontos vagyok magamnak,
igazat és bizalmat
adok minden szavamnak.
Ráadásul oly okos,
mint amilyen szépség,
hogyha mindezt tagadnám,
az lenne a vétség.
Gondoltam egy reggelen
s elnevettem magam,
gubanc-fésűt eldobtam,
szélnek adtam hajam.
Kacagott a szédült szél,
kicsordult a könnye,
kiáltott: Földön maradj,
átlag-szürke törpe!
