Kasza Béla: Hideg lázban
Hal létemre parton élek,
ó, ti mostoha vizek!
Miképp legyek, hogy merítsek,
miből, igazi hitet?
Nélkülözöm hideg lázban,
megtaposnak bakancsok,
nem tűrök el senki mástól,
csak a szívtől parancsot.
Gyönge vagyok, mindenem fáj,
sérült lelkem sanyarog,
mosoly-arcom akkor éled,
ha előttem kanyarog
hegyi ösvény talpam alá,
messzi égbe felvezet.
Azon járok, így boldogság
valóság és képzelet.
