Kasza Béla: Hóbortos szél hozott
Nem tudom, ki vagyok, minek, miért, hogyan,
kell-e léteznem, vagy ez is csak olyan
erőltetett kérdés, merthogy nincs rá válasz.
Egyszer csak ott égtek szívemben a vágyak.
Felhők könnyezték rám köd-hideg ruhámat,
hogy ne égessen el szövődménye láznak,
hisz mezítlen voltam, mint őszvégi álom,
fények ringattak át árnyékon, halálon.
Hóbortos szél hozott, mert esetleg várnak...
Jövőtlen múlt lennék vagy tévedése mának?
Ha nevet a hajnal, tenyerembe veszem,
ha csók jön, szerelem, elvesztem az eszem.
