Kasza Béla: Időnként füllentek
Bizony sírok, őszbe léptem,
szíven szúr az elmúlás,
fejemen már nehéz esők,
megrogyaszt egy szélfúvás.
Még azért a szemem fénylik,
a szépséget figyelem,
lelassultam, ez erényt szült,
társam lett a türelem.
Bölcs lettem avagy megadó,
igazából nem tudom.
igazából nem tudom.
Hogy vagy? kérdik, válaszom: jól.
De ezt néha hazudom.
De ezt néha hazudom.
