Kasza Béla: Ihletnyi bánat délszláv körtánc idején
Napközben többen megaláztak,
két kolléga és idegen százak.
Bár a fájdalomtól igen féltem,
egy könnyes könyvélmény
sebeit mégis feltéptem.
Fuldokolva, jajként rohantam,
bár nem is hívott,
a belvárosba,
hol épp délszláv körtánc dívott.
Járták a táncosok, nem volt rest egy se,
s míg fiatal széllel szállt le az este,
zavartan takargattam egyszerű ruhámat.
Halálhoz még kevés, ihlethez volt elég e bánat.
Nincs édes otthonom, "csak" édes hazám.
Ölelő, gyilkos párom a magány.
