A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Kasza Béla: Illúzió voltam


Azon a ponton, hol a dalnak vége,
pusztulás árnyéka reszket testemen.
Elhagy az Úristen, elhagy a vérem,
elhagy az álom, ábránd és szerelem.

Már nem fényes elmém, szellemem lapos,
nem érzem szép lelkek őz-szelíd szavát,
torkon hág cudarul, keblemre tapos,
szívembe feketül, harap a magány.

Leszek rút sötétben fénytelen semmi,
nem lehet, nem kell engemet szeretni,
illúzió voltam, biztos pont soha.

Nem tud e helyzettel ördög betelni,
már angyal sem képes kedvemre tenni,
ami csak valóság, mind-mind mostoha.

 

Kasza Béla: Illúzió voltam hozzászólásai

Szólj hozzá

0.003 mp