Kasza Béla: Isten ősisége
Meztelen gondolat,
szívem is ruhátlan,
testvéröccse vagyok
köveknek és fáknak.
Madarakhoz szólok,
ölbe vesz a folyó,
csókolni napfényt
és felhőket a jó.
Vértelen pogányság,
tisztaság legmélye,
tündököl tebenned
Isten ősisége.
Mely csendül anyagban,
lélekben a szépben,
szélben, szerelemben,
árnyékban és fényben.
