Kasza Béla: Istenkereső
Fülembe súgja az áldott délelőtt:
ne hajolj meg szürkék aranya előtt.
Nem ölelik szíved, nem fogják meg kezed.
Szívekben keresd és találd meg istened.
Körtefalevélben, felhők szegélyében,
rózsatövis-jajban, csókos szenvedélyben.
Eleid reszkető, kérges tenyerében,
álmodozásaid könnyes tengerében.
Ott, ahol beragyog gyermekek mosolya,
ahol pattog a tűz, s a szél vad ostora
csak azért csap le rád, hogy születhess újra.
Ott, ahol szíveknek szívtől pendül húrja.
És meglásd, magad is istenné leszel,
mindenek otthona, ölelő fény, kebel,
amelyen csügghetik gyermeki szép világ.
Trónra gyermek való mint egyetlen király.
