Kasza Béla: Istennel a vállamon
A Teremtő Úristen
hever egy nagy tölgyfa alatt,
lendül karom, bús fejemről
lekerül a kopott kalap.
Falevélről fürge hangya
rámászik az államra,
Isten sérült, s nem számíthat
egyházra meg államra.
Lába sajog, mit tehetek,
a segítség én leszek,
legszebb élmény, kötelesség,
amit örömmel teszek.
Botladozva elindulok
Istennel a vállamon,
édes teher súlya alatt
a világot vállalom.
