Kasza Béla: Istenréten
Tizenöt év óta
ismerem e helyet,
itt minden levélben
a Teremtő integet.
Rengetegnyi fűszál
hajladozik kéjjel,
vadvirágok illata
egyesül a fénnyel.
Gyönyörű Istenrét,
közepén a nagy tölgy,
szürke törzsét jórészt
takarja a sok zöld.
Plédemen hasalok,
levetettem ruhám,
enyhe szellő érint,
testemen napsugár.
Feltámad a szél,
könnyű felhők jönnek,
lányos lelkű árnyék,
kicsit megszeretget.
Meghatódom ettől
s a többi szépségtől,
csókot kapok vállamra
libbenő lepkétől.
Anyaföld lágy ölén
kisgyermekként sírok,
ölel a természet,
közben verset írok.
Aprócska világok
sokasága velem,
egy vagyok a mindennel,
ha megtalálom helyem.
