A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Kasza Béla: Jaj-tudatlanul


Vízparton, hegytetőn ülve
a messzeségbe révedek,
mikor kóbor, őszi szellők
csókolnak kérges fényeket.

Ilyenkor azt súgja Isten,
el talán mégse kárhozom,
közben könnyű csenddel nyugszik
két szép keze a vállamon.

És én, mezítelen szívű,
jaj-tudatlan, botor lator,
érzem áldott, meleg szívét,
ahogyan értem zakatol.

Gyermek vagyok, ahogyan ő,
tiszta vággyal álmodozom,
hűs táncba kezd százezer ránc
ábránd árnyú homlokomon.

 

Kasza Béla: Jaj-tudatlanul hozzászólásai

Szólj hozzá

0.003 mp