Kasza Béla: Jajszó ima nélkül
Azt mondja a vén múlt, ő lehet a jövő,
de vajon milyen is, talán a nem jövő?
Közben a dúlt jelen ide-oda lázad,
ellopja sosem volt ünneplős ruhámat.
Dagonyázó disznók, wellnessman-kanászok
között bénán mászok úgy, ahogyan mások.
Tolom a talicskát, benne ülök némán,
erőlködik vérem, szétszakad a vénám.
Fejemre hamut szórt, szemembe port hintet,
s hirdette önmagát az ördög mint istent.
Nem értek már semmit, kivégzem e verset,
álomba zuhannak az ébredő percek.
