Kasza Béla: Jég leszek
Alkonyul. A napnak kedve
zuhanás a végtelenbe.
Én is talán erre vágyom,
ruháimat ledobálom.
Tücsök játszik prímhegedűn.
Ronda vagyok meztelenül,
ahogy látom tó tükrében,
bámészkodva langyos szélben.
Elképzelem, eljön a fagy,
tücsök és szél magamra hagy.
Kihűlnek az örök álmok,
megdermedek, jéggé válok.
