Kasza Béla: Jó reggelt, Április
Ma már április.
Mégis rajtam ül a bánat,
nem érinti lombot bontó
tavasz-csók a számat.
Égre hág a reggel,
csukott szemmel is látom,
álmosan kínálja magát a kabátom.
Ma bolondok napja,
ez most mindent megold,
a kertben munka vár
s nem vagyok még sehol.
De földben már a kapor,
a sóska és a lednek,
ha kikel, majd araszol,
egyre feljebb, feljebb;
mert záporoktól ázik,
mert záporoktól áznak,
s a záporok mind-mind
a kedvesemmé válnak.
