Kasza Béla: Júliusi délután
Könnyű, nyári zápor táncol,
hajladozik nyárfaágon.
Arcul vernek esőcseppek,
ébredeznek álmos kertek.
Később keményül a világ,
nem találok abban hibát,
dörög az ég, villám kanyarg,
vadul zuhog a zivatar.
Csobog eresz, ázik tető,
gyönyörű nő ez az eső.
Testemre hull lüktetéssel,
eláraszt a szerelmével.
A szeretőm égi szürke,
méltán vagyok erre büszke.
Csókja mindenemet éri,
cserébe a szívem kéri.
Tépett szívem már ezreké,
titok-szirmú rezzeneté.
Csalódásod fojtsad borba,
vagy szelíden állj a sorba!
Mondja földönfutó álmom,
miközben jól bőrig ázom.
Tocsog cipőm, csurog ruhám,
júliusi hűs délután.
