Kasza Béla: Kápolna és táj zöldben
/ Angyal Erika: Tavaszi üzenet című műve alapján /
Hétezer lépésre a Balaton-parttól, tetőnyi
kis vörössel, mi lehet bor, vér, alkony,
zöldre vált a világ, nincsen kék és sárga,
érvényes mindenre, kápolnára, fára.
Vajon valóság ez vagy csak festő-álom,
azon a szent hegyen, ahol vár halálom.
Pedig szép az élet, de csak annak joga,
akinek könnyedén fenn ragyog homloka.
Az enyémen árnyék, félelem-koszorú,
bár a vérem vidám, nyomorom szomorú.
Köröttem vadakkal táncolnak angyalok,
mert a vadak urak, én meg senki vagyok.
Persze nyilvánvaló, utóbbi nem igaz,
hiszen gyermek vagyok, szívem színes tavasz.
Ennélfogva minden szédült felhő imád,
merthogy másként nem is működne a világ!

