Kasza Béla: Karácsony este
Megdermed a lélek, az értelem szédül,
rideg a karácsony gyermekszemek nélkül.
A hit pedig álom, vágyódás reménye.
Bár nézhetnék bele Istenem szemébe.
Meggyújtom a tüzet, hidegek a falak,
versíráshoz kezdek, ostobák a szavak.
Máris abbahagyom, nem áll rá az eszem.
Korogni kezd hasam, ezért inkább eszem.
Tálcán bögre, kanál, tej, kenyér és alma,
szívemen, vállamon gondok tucat halma.
Kályhás meleg támad, megöleli szobám.
Tükörből vigyorog keserédes pofám.
