Kasza Béla: Karafantyú
Pásztázom az esti eget,
göncölödik Medveszekér.
Istenadta öntudatlan
kapcsolódik szív és tenyér.
Mindig anyámról álmodom,
ha rám hull egy csillag fénye.
Messze elmúlt gyerekkorom,
sütemények késelt széle.
Karafantyú, ez a neve,
édességek múlt-királya.
Hasogat az emlékezés
könnypergető, szép virága.
