Kasza Béla: Katáng és gerle
Rengeteg szépség katángol a kertben,
szirmaik kékjén nyújtózik a reggel.
Csokornyi napsugár pihen a virágon,
most szelíd, de napközben erősen lángol.
Meleg van, hőség, nagy-nagy kánikula,
nyári jelennek forróság az ura.
Akác száraz ágán sír egy árva gerle,
elpusztult fészkelő, örökös szerelme.
