Kasza Béla: Kegyelmi állapot
Ma csak úgy, repceföldre vitt a sorsom.
Sárgállt a világ, sárgállt az élet.
A tábla szélén egy almafa dalolt,
szívembe tavaszolt a szerelmes ének.
Két kis horgásztó fénylett a közelben,
vígan pecáltak a derék népek;
s míg telve reménnyel úsztak a halak,
takaródzott a táj a kéklő éggel.
A Kanális mellett folytattam az utam,
a kanyarban hattyú babrálta önmagát.
A töltésen telt farú lány futott
s én tág tüdővel szívtam be mámoros illatát.
Megmozdult a levegő a délután közepén,
fürdettem az arcom az áprilisi szélben;
vidáman lépdeltem a töltés tetején -
kegyelmi állapot az ölelő napfényben.
