Kasza Béla: Kék éjszaka
/ Bihari Puhl Levente: Éjszaka című festményéről /
A világ újrateremtéséről álmodik a szív,
vesszen a megfagyott rend,
csillagtalanságot söpör el,
álmokat hív ébredésre a feleszmélt csend.
Énekek nyílnak szebb szabadságért,
más legyen a világ,
ne legyen szomorúság, fekete kendős,
inkább mosoly szép lány ajkán,
hogy szeplős orcáján napnak ragyogását
megláthassák mindenek.
Ezért még a fák is a kék éjszakákig érnek,
tagadó igennel mondanak nemet
tisztátalan vérnek, s akár vérrel igenelnek
ingben dobogó keblekben születő
tiszta szerelemnek -
lángoló virágok hold-fehér szépségében.

