Kasza Béla: Kenyér
Lóg az eső lába,
a hegyen már esik is.
Búzamező hintázik, ring el,
a szél vékony ingben
kalászokon kószál.
A búzával jól jár az öröm,
aratáskor dúskál benne,
köszön veríték és könny.
Ember és gép teszi dolgát,
mindennapi istenünk
mivelünk.
Hever este a táj,
ölünk vigad szerelemben,
s ott pihen a kenyerünk
a búzaszemekben.
