Kasza Béla: Kenyérből vagyok
Élnek még szívemben csacska vágyak,
színesek, mint árva szarkalábak.
Kenyérből vagyok meg ősi vérből,
csillagok nevetnek rám az égről.
Így múlnak hónapok, félszeg évek,
van, hogy kiállok, időnként félek.
Nem fáj a jövő, belátom végre,
méltatlan lennék az üdvösségre.
