Kasza Béla: Kényszer alatt
Már rabságnak érzem,
hogy verset kell írnom,
ceruzámtól fáradt a kezem.
De ihlet a térdem,
a majdani sírom,
a nem létező nagy szerelem.
Ha véremet venném,
nyakamat szegném,
talán e kényszert elfeledném.
