Kasza Béla: Két kenyérrel
Én nem szívom magamba
a törvényt, csak az érzést,
ami szülte.
Rám lép a sors zsibbadása,
a foltos világ,
s erre büszke.
Zsebemben hallgat a semmi,
arcon csókol az alázat,
szellő, virág megcirókál.
Gyalogúton azért járok
két kenyérrel,
hátha Isten arra kószál.
