Kasza Béla: Kétely, felelősség
"Ki tudja, fognám-e én csak egyetlen eszmével gazdagítani a szellemi világot, ha köteteket is írnék össze, s mindenekfölött, lenne-e egyetlen gondolatom, mely embertársaimnak hasznára, könnyebbítésére volna......... Tudnék-e józan ítéletet hozni saját értékem fölött, meg tudnám-e különböztetni a tántoríthatatlan, lelkiismeretes ítész igazságos ítéletét a lesben álló irodalmi útonállók megtámadásától"
Szendrey Júlia
Kell-e írnom vagy nem szabad?
Nem gondoltam erre még.
Netán nevetséges szavam
s nincsen bennem tehetség.
A kérdőjel megmaradna?
Nem szállana el tova?
Továbbra is csak hullana
vélt dicséret zápora?
Én pedig, a szép ábrándért,
tudatlanságom okán,
tévesen, de bíz elhinném
helyem Pegazus lován.
Változáshoz, a keservit,
új év, remek alkalom!
Nem úgy teszek, ahogy eddig,
a versírást elhagyom.
Jaj, de nem, ezt mégse teszem,
a tagadás nem élet,
dicsérjenek, szeressenek,
s öleljenek remények!
Értelek már, adni akarsz
örökbecsűt, értéket,
s nem szeretnéd elvéteni
e derekas mértéket.
Szellem-gazdag összes eszméd,
mindannyiunk javára.
Kétely? Inkább felelősség.
Másnál ennek hiánya.
Amit hagytál, az nem semmi.
Olvasom már dalaid,
és nem tudom nem szeretni
szívedet és szavaid!
