Kasza Béla: Kettesben a Sugovicával
Kettesben voltam a Sugovicával.
Homokjában futottam, majd a víznek szélén.
Végül belevetettem magam
arccal, szájjal,
boldog úszásom mosta a hajam.
Zöld színű volt az álmodó reggel.
A folyó magához ölelt,
én őt vettem keblemre.
Mosolyt nyitó, gyengéd szél villant,
ívelt át felettünk és szeretetillat.
Szabadság, erő zúgott bennem,
a Sugovicával voltam kettesben.
Fák alatt aludt
lombkoronák reggeli árnya,
álmukban ösztön s annak szép vadsága.
A közelből érchangok jeleket hoztak -
boldogságunkért harangoztak.
Szárnyakat bontó szívemen
se bánat, se folt.
Utólag úgy érzem, Isten is jelen volt.
