Kasza Béla: Kiáltsd világgá
Kezemen esőcsepp,
csillog, akár a könny,
veled vagyok s hallgatom,
hogy muzsikál a csönd.
Kezedet keresem,
tovább hallgatózom,
szíved hangja tiszta,
abba burkolózom.
Suttogni kezdesz,
oly édes dallamok,
ragyognak felettünk
felfénylő csillagok.
Szél veszi magára
szerelmes-szép álmunk,
elragad most minket,
felhők fölött szállunk.
Bámul a telihold,
az örömtől nevet.
Kiáltsd már világgá,
milyen nagyon szeretsz!
