Kasza Béla: Király leszek
Fölöttem vézna, punnyadt kongatás,
üres szelek menetelnek bénán,
hegyek tömeges álma homálylik,
hitem gyenge, rosszul áll a szénám.
Padlót fogtam, sárból van az ingem,
kincseim a fényben mind elvesztek.
Süket fülembe néma ordítja,
hogy értem is viseltek keresztet.
Zsebembe gyömöszölt szárnyas vágyak
fojtott emléke unottan hallgat.
Életem során pár alkalommal
két kézzel adtam pofont a falnak.
Vékony kedvemre átkos szemfedőt
nyálas ördögök törvényből varrnak,
várva halálom lesnek kukacok
s kéjjel köröznek károgó varjak.
Megáll a szívem, eltelnek évek,
feledve minden versremek.
De trónra jutok kémia által:
Csillaganyagként királlyá leszek.
