Kasza Béla: Kódfejtő reggel
Ma is felébredt a fény.
Sárgarigózással
nyújtózott a reggel.
Egy virágtölcsér kék mosolya
magával ragadott,
a megfáradt, elaggott fűzfa
a múltról álmodott.
Elővettem merszem,
csalánnak adtam csókot,
a hányaveti vadnak,
majd szemébe néztem
a fiatal, vakító napnak.
Még nem láttam magam
ennyire kicsinynek,
Istent ily hatalmasnak.
Bizalma félrelökte szégyenem,
pillekönnyű illat
muzsikálta át a pillanatot,
szél érintésétől
szemem lecsukódott,
és hittel szívtam magamba
a megfejtett kódot.
