Kasza Béla: Könnyek és fények
Felhőtlen a reggel,
süt a nap, na végre!
Kéztörlőm akasztom
az álmos kötélre.
Nyújtózik egy nagyot,
majd szél molesztálja,
lobog, mint ifjúban
a szerelem vágya.
Sárga fényű kedvét
bámulom a napnak,
szelíden ácsorgok
toprongyos magamban,
valami megölel,
de gazdag az élet,
csókolóznak szememben
szép könnyek és fények.
