Kasza Béla: Kör közepén
Örök lompos az idő,
végtelen nagy állat,
nem koptatja szívemet,
csupán rongy-ruhámat.
Ledobálom bármikor,
ragadja el fergeteg,
ahány csillag, körém gyűlik.
Nem kevés ez, rengeteg.
Közepén e pompás körnek
vizsgálnak a fények,
fagyos-tüzes csókok kérnek,
el sohasem érnek.
Asszony lenne minden ritmus,
de maradok nőtlen,
múló idő nem létezik,
szívem is időtlen.
