Kasza Béla: Közeledés
Érintem a levegőt,
kezemmel, így, remegőn.
Hozzá szólok, félénken,
alig halvány holdfényben.
Éjszaka van, nem felel.
Beszédkedve szárnyra kelt
még az este, amikor
fényre kélt a sápadt hold.
Áldozni letérdelek,
egész testben reszketek.
Könnyű szellőm, válaszul,
megsimogat szótlanul.
1992.
