Kasza Béla: Lánctalanul
Elmúlott a vastag éjjel,
csilló szemmel nézek széjjel.
Meghatódom szívek báján,
zöld örömök fodros táján.
Vagyok édes narancssárga,
mint lepkék finom lazasága.
Vérpiros meg kedves kék is,
megtalál a halvány fény is.
Vázámban a víz elméláz,
fáradtomban lábam bénáz.
Lépek oda is meg vissza,
lánctalan a lelkem, tiszta.
