Kasza Béla: Langyos ősz
Sárga illattal kódorog a délelőtt,
lelassít, elringat fáknak őszi kedve.
A szürke munka kihullik most kezemből,
veréb villan előttem szemtelenkedve.
A földre fekszem, párnának kezemet rakom,
Isten, ha erre jár, hát megmosolyog.
Fodros függöny néz ki a nyitott ablakon,
macska kapdos felé, nem veszem zokon.
Így zajlik a szépség a szendergő mában,
olykor megáll az idő, neki belefér.
Félkézzel fűszálat dugok a számba,
s elrágom benne az utolsó reményt.
