Kasza Béla: Lány a Sugó-parton
Csak ülsz ott a padon, felhúzod a térded,
ölelget a friss szél, örül test és lélek.
Vállvetve mindkettő ugyanazt akarja.
Szívesen lennék most én a szélnek karja.
Bátorságot gyűjtök, hozzád odamenni,
megtudni, akarsz-e a kedvesem lenni.
Felpattansz, elsietsz, elvisznek a vágyak,
s mert nem vagy az enyém, nem megyek utánad.
